Többnyelvű gyerekem és a kötelező irodalom


A többnyelvűséggel kapcsolatban gyakrabban esik szó a kezdetekről, a kisgyerekek nyelvelsajátításáról. Ma ezzel szemben a nagyobbakról írok, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy megtartsák a már megtanultakat, illetve hogyan fejlődjenek nyelvileg is tovább.

Magyarként szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel azok közé a kultúrák közé tartozunk, amelyek nagy becsben tartják az írott nyelvet. Ezt természetesnek is tartjuk egészen addig, amíg egy olyan közegbe nem kerülünk, ahol csodálkozva pillantanak ránk, ha olvasni még nem tudó gyerekünk könyvei már egy egész polcot töltenek meg. Ez azért is előny, mivel anyanyelvi közösség hiánya esetén olvasmányaink segítségével is könnyen bővíthetjük nyelvi ismereteinket.

Gyakran keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne rávenni az iskolában másik nyelven vagy nyelveken tanuló gyereket, hogy magyarul is olvasson. A kisebbektől nem feltétlenül kell elvárnunk az olvasást magyarul akkor, ha a többi nyelven még csak most kezdenek ismerkedni a betűkkel. Ehelyett ha van rá lehetőségünk, minél többet olvassunk fel neki, akár 8-10 éves koráig is. Ha ölünkbe vesszük és úgy olvasunk, hogy lássa is a betűket, ezzel még jobban tudunk neki segíteni, hogy azonosíthassa a hangzókat a magyar írásjelekkel. Miközben már bonyolultabb meséknél tartunk, elővehetünk olyan formátumú könyveket, ahol egy-egy oldalon pár mondatnyi szöveg van jól olvasható nagy betűkkel, hogy azokkal próbálkozzon. Pl. Marék Veronika Kippkopp meséit, vagy a Robotokat Molnár Jaquelintől.

Nem biztos, hogy a többnyelvű gyerek később maga végigolvassa azokat a bonyolultabb meséket, amiket felolvastunk neki, mert közben már más jellegű szövegek érdeklik, hiszen az iskolában is haladnak előre és érdeklődésük is tágul. Nem kell azonban elcsüggednünk, ha gyerekünk, amelyik egy másik kultúrában nő fel, nem akarja elolvasni sem a Kincskereső kisködmönt, sem a Tüskevárat vagy egyéb klasszikusokat, hiszen elképzelhető, hogy nehezen talál identifikációs pontot számára távoli helyzeteket bemutató szövegben és az otthon használt nyelvünk is kevés segítséget nyújt számára ahhoz, hogy azok szókincsével megbirkózhasson. Ha számunkra fontos a könyv ismerete, akkor keressük meg esetleg a fordítását azon a nyelven, amelyen jobban olvas. Számos ifjúsági regényünk le lett fordítva idegen nyelvekre, az Egri csillagoktól a Pál utcai fiúkig. Ezzel párhuzamosan szerezzük be neki pl. a Geronimo Stilton sorozatot, amely az olvasási és szövegértési kompetenciájának fejlesztéséhez kitűnően megfelel.

Akkor se nehezteljünk rá, ha serdülőként hozzá sem nyúl azokhoz a könyvekhez, amelyeket mi egynyelvűként szívesen és örömmel olvastunk. A fontos műveket fordításban is olvashatja, illetve értékeljük, hogy ő olyan könyveket olvas eredetiben, amiket anno mi ismertünk csak fordításból. Ehelyett olvashat magyarul serdülőkről szóló ponyvaregényeket, amelyeket a könyvesboltban maga választ. Ezen az úton előbb utóbb elérkezik arra pontra, hogy valódi irodalmat olvasson magyarul is, hiszen irodalmi ismeretekre az iskola nyelvén már valószínűleg egyébként szert tett. A magyar olvasási és szövegértési kompetenciája pedig a ponyvaregényeken annyira kifinomulhatott, hogy a nagymamával nagyobb nehézség nélkül tud addig is csetelni vagy e-mailezni.


 .