És nekem ki segít?


Miközben külföldön élve igyekszünk átadni anyanyelvünket és kultúránkat a gyerekeinknek, ott áll előttünk a feladat, hogy mi is lehetőleg magas szinten sajátítsuk el az illető ország nyelvét esetleg nyelveit és minél mélyebb ismereteket szerezzünk annak kultúrájáról. Az eredményesebb integráció jegyében sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy az a legjobb, ha az újonnan jövők minél gyorsabban lemondanak az anyanyelvükről. Erre azonban a legújabb tanulmányok alapján semmi szükség, hiszen a gyerekünknek is azzal segítünk leginkább, ha az új kultúra átvételét nem állítjuk szembe a hozott kultúrával és nyelvvel.
Ma azonban megfordítom a nézőpontot és arról írok, hogy miben tudja szülei integrációját és nyelvtanulását segíteni a többnyelvű gyerek? Nyelvtanulás szempontjából ma a hibákat emelném ki, azokat a vétségeket, amiket a gyerek a második vagy egyéb nyelve elsajátításával párhuzamosan a szülei anyanyelvét beszélve követ el. Ezek ugyanis nem véletlenül történnek.

Egynyelvű gyerekeknél is felbukkannak nyelvi hibák például abban a korban, amikor már észleli a nyelvi szbályokat és bár a kivételt képező formát addig már jól használta, hiszen ismételte a kijelentéseket, most a valóban önálló alkalmazáskor helytelenül használja őket, hiszen a frissen felismert szabályt alkalmazza, vagy akár fordítva, amikor a kivételt alkalmazza, például amikor azt mondja, hogy adol vagy tudol, hiszen a nézel és főzöl igékből következetet vissza, amikor az s, sz, z, szótővég miatt nem lehet az sz ragot használni, mivel nem hallatszana.

A többnyelvű gyereknél ezekhez még hozzájönnek az interferenciák, a másik nyelvből történő áthallások. Például amikor egy ilyen mondat hangzik el a szájából:

Nem tudom, ha Anna nálunk fog aludni.

Ahelyett, hogy:
Nem tudom, hogy Anna nálunk alszik-e

Ez számunkra egy fontos jelzés, hogy megértsük a másik nyelv nyelvtani struktúráját, ahol a mi e kérdőszavunk szerepét a ha szó tölti be.

A kiejtésre vonatkozóan is segítségünkre lehetnek a hibák. Amikor az első osztályosok fogalmazást írnak például németül és a német anyanyelvű társaikhoz hasonlóan Peter helyett Peta-t írnak. Ebből számunkra az a tanulság, hogy a németben az er végződésű szavak kiejtése inkább az a hangzóra hasonlít mint az er-re. Hasonló példákat minden nyelvből vehetünk.

Tehát miután szépen elmondtuk gyerekünknek magyarul is helyesen a mondatot, úgy téve, mintha ennek nem is tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget, magunkban elgondolkozhatunk azért azon, hogy vajon honnan eredhet ez a furcsa használat, sőt belekukkanthatunk akár a másik nyelv egy nyelvtankönyvébe vagy szótárába, és elégedetten konstatálhatjuk, hogy így mi is tanultunk valamit.



 .